Az első, és az utolsó, amit ilyen módon írtam Neked. Emlékeztetőül, hogy sosem felejtek...

Nem is tudom, miért pont Veled kezdem. Végül is, mindegy, mert az egészért egyedöl te vagy a hibás. Sajnálom, hogy nem kerteltem, de attól tartok, hogy a jelenlegi helyzetemben ez nem is nagyon menne. Te tettél tönkre mindent, te, és azok aljas kis trükkjeid. Most, ha nem lennék egy kicsit kiakadva, azt hiszem, is kifejteném, hogy ez mennyire szánalmas és visszataszító még tőled is. Mindegy, ezt most hagyjuk. Szeretnék egy kicsit mesélni neked. Tudod, mikor az ember szeret valamit, meg akarja védeni, és foggal-körömmel harcol érte. Én meg akartam őket védeni. Sejted már a folytatást? Igen, eltaláltad. Tőled. Azt hittem, vagyok olyan erős, és elviselek mindent, amit csinálsz, de tévedtem. Betelt a pohár veled, a bábjaiddal és az egész maszlaggal, aminek minden bizonnyal te állsz a hátterében. Van fogalmad róla, milyen az, hogy valaki a kezed között esik össze és te csak állsz ott, tehetetlenül, remegő térdekkel és nem tudsz rajta sehogy sem segíteni? Látni, ahogy szenved, sír és könyörög... Esetleg arról, hogy milyen, mikor az egyelten bizalmasod, akiben tényleg mindennél jobban hittél és akiért a fél karod is gondolkodás nélkül odaadtad volna, elárul? Már ne haragudj, de, hogy is lenne? Pont neked, akinek mindig mindene megvolt? Persze, tudom, hogy te az a tipikus ember vagy, aki a látszatnak él, és, hogy valószínűleg nem csak a szavak hazugak, amiket kiejtesz a szádon, hanem az egész lényed is az. Igazából, a velem történteket még neked sem kívánom, pedig mindig is bosszúálló fajta voltam, és biztosra veszem, hogy megérdemelnéd. Te voltál az én lavinám, ami megindította azt a sok mocskot, ami egyik napról a másikra a nyakamba zuhant és bárhogy is próbálom, sehogy sem tudom levakarni magamról még most sem. Lehet, hogy végzetesen tettél tökre minden. Ilyenkor arra gondolok, milyen jó lenne másnak lenni. Azt hiszem, minden emberben él egy kialakított kép a számára ideális énről. A Salyát képem egy szellemileg erős lányt takar, aki sosem sír, sosem hazudik, bátor és megvédi azt, amit úgy vél, meg kell. Megfélemlíthetetlen, nem érdekli az emberek véleménye. Annyival könnyebb lenne! Kár, hogy ez talán sosem lesz így.

Vissza a bloghoz